Dolgozatomban a dokumentumfilmeket és az áldokumentumfilmeket helyezem egymás mellé, figyelembe véve azok alapelveit, sajátosságait és történetiségét a kutatás és elemzés során. Kapcsolatukra és különbségükre támaszkodva, elismert szakemberek munkájára alapozva és példákat felhozva fejtem ki véleményem ezen műfajcsaládok szerteágazó tipológiájáról. Az írás kifutása egy olyan létező, de egyelőre még nem definiált műfaj megnevezése, amely valahol a dokumentum és az áldokumentum közti szférában helyezkedik el. A műfaj létezésének bizonyításaként Sacha Baron Cohen munkásságát veszem alapul, akinek filmjeinek, televíziós műsorainak és sorozatainak nagy részét általánosságban a közvélemény és a szakma az áldokumentumfilmek közé sorolja. Dolgozatomban felteszem a kérdést, hogy ez a besorolás mennyire helyénvaló, ugyanis a színész/író/producer alkotásaiban a humorfaktor olyan helyzetkomikumra épül, amelynek nincsen előre megírva minden sora a fikciós filmek szabályrendszerét követve, hanem dokumentarista eszközökkel éri el a kívánt hatást. Ezt a keverék műfajt „féldokumentumfilmeknek” titulálom és Cohen egyes alkotásain, azon belül is a „Borat: Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika” című filmjén keresztül vezetem le annak létjogosultságát.