Szakdolgozatomban az 1990-es években, a japán fotográfiában megjelent trendet, az onnanoko shashint vizsgálom, mely a nemzetközi szakirodalomban girls’ photography vagy girlie photographyként terjedt el. Dolgozatomban abból az előzetes felvetésből indulok ki, hogy ez az elnevezés hibás, hiszen leegyszerűsítő, és túl sokféle megközelítést, illetve témát sorol ugyanabba a kategóriába. A dolgozat célja bemutatni a három legismertebb „lányos fotós”: Hiromix – akinek debütálásához kötik a trend elindulását –, Yurie Nagashima és Mika Ninagawa munkásságát és feltárni különbözőségük mibenlétét. A gyökeresen más kulturális háttér indokolttá teszi, hogy a dolgozatban részletesebben kitérjek a japán társadalom és kultúra sajátosságaira, illetve felhívjam a figyelmet a nyugati és a keleti társadalmak közötti markáns különbségekre. Ezáltal világosabbá válik a japán fotográfia innen nézve kissé különös és nehezen értelmezhető szakasza. A kiválasztott fotográfusnők munkáit photobookjaik alapján, saját kulturális közegük viszonylatában értelmezem. Vizsgálatom során törekszem a feminista nézőpont beemelésére.