A tárgyak, azon túl, hogy ellátják (fizikai) funkciójukat, beépülnek a szociokulturális környezetbe, annak megformálójává válnak. Az ember által alkotott környezet tervezése során fontos értelmezni és vizsgálni a tárgy látható és nem látható jelentéstartalmait is. A szakdolgozatomban arra vállalkozom, hogy összegezzem és értelmezzem azt, hogy az explicit jelentésen túl milyen egyéb implikált jelentést hordoznak a használati tárgyak, illetve ezeket az implicit jelentéseket milyen módon lehet a tárgyba integrálni (például forma, anyag, esztétika, kulturális sajátosságok). Különösen az érdekel, hogy a használat lehetséges dramaturgiája és a rendeltetésszerű használatig vezető interakció hogyan tervezhető a leg magától értetődőbbé. Ennek a problémának a feloldására és vizsgálatára többek közt az affordancia elméletét tartom alkalmasnak. A kutatásom során az affordancia eredeti értelmezéséből kiindulva, a XX. század szakirodalmát és számos kortárs reflexiót vizsgáltam meg. Célom hogy átfogó tudást szerezzek az ember-tárgy interakcióról.