Szakdolgozatom a kerámiatörténet több évszázados múltra visszatekintő jelentős tárgycsoportjával, a cserépkályhákkal foglalkozik, fókuszában a magyar kályhaművesség története áll. Napjainkban is nagy népszerűségnek örvend a cserépkályha használata. Az esztétikus megjelenés és a kályha melletti hangulatos ücsörgés mellett kiemelten fontos annak gazdaságos és hatékony üzemeltetése is. A mai cserépkályhák ennek megfelelően a hagyományos szerkezetet korszerű technológiai megoldásokkal kiegészítve épülnek. Dolgozatomat a kutatás irányát tekintve három nagyobb részre osztom: a cserépkályha története, a kerámiatörténet jelentős és elterjedt fűtőberendezései és a felhasznált energiaforrások hatásai. A művészettörténeti áttekintés mellett röviden bemutatom azt is, hogy a változó korstílusok, valamint a technológiai fejlődés milyen gazdagon és egyedi módon hatottak a csempék és a kályhák formájára és díszítésére. Kitérek a műszaki fejlődés olyan mérföldköveire, mint a kerámiacsempével körbevett tűztér, majd a tűztérben kialakított füstjárat, amelyek lehetővé tették a rendelkezésre álló energiaforrás hatékonyabb és gazdaságosabb hasznosítását, illetve az új energiaforrások (földgáz, villamosenergia) megjelenésére, amelyek nyomán szélesebb társadalmi körben is elérhetővé vált a kényelmesebb és – bizonyos élethelyzetekben – praktikusabb fűtés, kielégítve ezáltal az egyre növekvő népesség igényeit.