A politika minden elemében a kommunikáción alapuló folyamat. Az érdekkifejezés, az akaratformálás, mások meggyőzése, a hatalom kinyilatkoztatása és gyakorlása egyaránt folyamatos kommunikációt feltételez.Az úgynevezett művészeti terek létrehozása lehetőséget teremt a közösségek közötti vonalak megnyitására, átjárhatóságára, miközben reprodukálja a társadalmi egyenlőtlenségeket, ezáltal társadalmi vitákról való diskurzust kezdeményezve. Korábban az avant-garde, a dadaista és a fluxus művészeti csoportok munkásságára a kritikai észrevétel és a lázadás volt a jellemző, míg a Magyar Kétfarkú Kutya Párt egy főként street artos művész csoportból a magyar politikai élet résztvevőjévé és meghatározó szereplőjévé vált.Dolgozatomban azt vizsgálom, hogy a mostani politikai élet szereplői, különös tekintettel a Magyar Kétfarkú Kutya Párt aktivistái (passzivistái) és képviselői milyen módon használják fel ezeket a művészi eszközöket céljaik eléréséhez, azaz az általuk feltárni kívánt társadalmi problémák láthatóvá tételére, valamint a közösség mozgósítására.