A technológia és a digitális világ térnyerése egyre inkább felgyorsul, életünket pedig túlnyomó részben virtuális terekben éljük vagy kényszerülünk élni. Erre a közelmúltban a COVID-19 pandémia globális elterjedése erősen rávilágított. A virtuális térben felhalmozódó adatok problémáját konstatálom, a “nem látható” adat-tömegek láthatóvá tételének kihívásait vizsgálom. Főként kortárs képzőművészeti példákon keresztül mutatom be az adatrobbanást, az adattárolások lehetőségeit, valamint azoknak a digitális térben alig érzékelhető, fizikai kiterjedését és az adatfelhasználás ökológiát is érintő szempontjait. Témaválasztásom személyes indíttatásai között a technológia és természet kapcsolata iránti érdeklődés első helyen szerepel. A szakdolgozat célja tehát virtuális valóságaink vetületeinek kiemelése a felhasznált szakirodalom és képzőművészeti alkotások alapján annak érdekében, hogy az összefüggéseket önállóan rendszerezzem és értelmezzem.