Amíg a második világháború során a japán katonák által prostitúcióra kényszerített nőknek számos országban szobrot állítottak, Európában a háborúban megerőszakolt áldozatoknak nem emeltek emlékművet. Kutatásom során olyan kérdésekre keresem a választ, hogy milyen szerepet játszhat egy emlékmű, miért lenne fontos a női participáció az emlékművek létrehozásakor és miért nem emlékezünk meg a női áldozatokról köztereinken. Esettanulmányokon keresztül, menedzseri szempontokat is figyelembe véve igyekszem megérteni és érthetővé tenni az elhallgatás politikájának okait.