A szolidaritás, a közösségiség, illetve a kultúra és a kultusz együttes megélésének a lehetősége különösen jó alapot ad a közösségi lakhatáshoz. A koncepció lényege, hogy az Evangélikus Egyház és a Józsefvárosi Önkormányzat a kölcsönös hasznosság elvét követve hoz létre egy városi és közösségi funkciókkal is bíró lakóépületet. A helyszín egy két telekből összevont foghíj a Kőris és a Kálvária utca sarkán, közel a jelenleg is működő, helyi evangélikus közösségi élet központjához, aminek funkcióit egészítené ki az új épület. Itt kápolna, közösségi terek, irodák is helyet kapnának. A programban szerepel még egy mosoda, ami kávézóként is működik, egy közösségi műhely és szerszámkölcsönző, illetve egy menza konyhával, ami a szeretetvendégségek helyszíne lehet. Ezek a város felé is nyitott funkciók kaptak helyet a galériázott földszinten, amik szoros kapcsolatban vannak az utcaszinten kialakított kisléptékű közterekkel. A felső szinteken, öt emeleten, különböző méretű lakások találhatók (garzontól a tízszemélyes diákotthonig) illetve a lakók közös terei (konyha, gyerekmegőrző, nappali, co-working iroda, tetőkert és teraszok) amik a közösségi együttélést támogatják. Akárcsak a program és a használat esetében, az épület tömegjátékánál is a nyitottság volt a hívószó. A földszinti tömegeken a lakószintek játékos faszerkezete nyugszik. Az egymáson elcsúsztatott dobozokat kültéri közlekedők kötik össze, változatos téri helyzeteket és átlátásokat hívva életre. Ezek a platformok a ház életének fontos részei, néhol kiszélesednek, közösségi teraszokat alkotnak. A háztömb belsejében kialakított kertben kapott helyet a gyülekezet kápolnája, ami az ég felé nyitott szentélyek archetípusát idézi.