Szakdolgozatomban a gyermeki képzeletfejlődés hátterét, ok-okozati összefüggéseit kutatom. A kognitív fejlődés szűrőjén keresztül a gyermeklélektant, valamint a társas és a fizikai környezet képzeletbefolyásoló tényezőit vizsgálom. A gyermekkor időszakára jellemző a valóságtól való elrugaszkodás, az itt megjelenő „mintha játék” és egyéb fantáziajátékok érzelmi és képzeleti inspirációs forrása a tárgyi és a társas környezet. A tárgyak perceptuális vonatkozásai vezethetik a gyermek képzeletét a játék folyamán. Így jön létre a képzelet által absztrahált játékeszköz, amely a gyermek önkifejező, kommunikációs eszközévé tud válni, hiszen fantáziajáték közben a gyermek indirekt módon éli meg és dolgozza fel mindazt, amit környezetében előzőleg tapasztalt. A játék önkifejező erejével a játékterápia szakterülete foglalkozik, így kutatásom megalapozza mestermunkám irányát.