A téralkotás a mentális zavarban szenvedők számára sajátos tervezési stratégiát, látásmódot igényel. A szakdolgozatomban kutatott speciális tervezési gondolkodásmód és összetett szempontrendszer átültetésével egy olyan otthontér tervezésére törekedtem, amely a demenciával élők sajátos tér-érzékelésének és mentális állapotának aspektusából a legmegfelelőbb téri minőséget -térbeli elrendezést és térszervezést- tartja szem előtt. A helyszín Szeged kertvárosi környezetébe ékelődő ligetes, néhol már-már erdős Eko-Park nyolc hektáros területe, mely a Tisza-folyó közvetlen szomszédságában található. A töltés és a kertvégek határolta csendes, nyugodt környezet ideális közeget nyújt egy olyan tér számára, ahol a demenciával élő lakók többségénél bizonytalanságot, szorongást válthat ki a különböző ingerek, pl.: zaj túlzott jelenléte. A koncepció elsősorban egy olyan tömeg kialakítása, mely kijelöl, bekerít egy biztonsági zónát a lakók számára melyben a külső ingerek érkezését az ott dolgozók szabályozhatják a belső ingerek pedig a lakók sajátos igényeinek megfelelően szabadon alakulhatnak. Az otthon-épületek lineáris tömege három fő- és két átmeneti térből áll. A külső és belső tér határára, a lakók privát szobái szerveződnek, amelyekből a lakók az átmeneti ‘öltöző’ helyiségen át, a funkciók szerint tagolt közösségi térbe érkeznek, ahonnan a kert, egy közvetlenül megközelíthető, egybenyíló a térként jelenik meg. A kirekesztett belső kert egy olyan védett tér amely lehetőséget biztosít a lakók és a látogatók kötetlenebb együttlétére és a szabadidő aktív eltöltésére.