A szociálisan elkötelezett művészeti gyakorlat a kortárs művészeti beszédmód egy fiatalnak számító ága, amely a művészet elpiacosodása miatt, a múzeumok megújulásának hiányára és a helyspecifikus művek kritikájaként jött létre. Ez a tendencia a kurátori és a művészeti praxis megváltozásában egyaránt tetten érhető. Az egyéni vagy csoportos művészi törekvések mellett egyre több szervezet jelent meg, amely közösség bevonásával közösen hoz létre alkotásokat, vagy a művészet eszközeivel nyúl egy probléma megoldásához, ezzel kizökkentve a csoportot a rossz beidegződések szerinti működésből. A dolgozat elsősorba a fiatalokat érintő módszerekre hoz hazai példákat, melyek a részvételen és az együttműködésen alapuló művészeti gyakorlat működési struktúráját mutatják meg. Artikuláltan jelenik meg benne a programok fontossága, a felmerülő hiányosságokra pedig megoldási javaslatot kínál egy erőegyesítő új intézmény formájában.