Az emberek nagy százaléka szenved valamilyen fóbiás zavartól. Sokan olyan helyektől, szituációktól vagy dolgoktól rettegnek, melyek másokból épp ellenkező, pozitív emóciókat hoznak elő. Nem is gondolnánk milyen fokig tudja az emberek életét egy-egy ilyen fóbia korlátozni. Szakdolgozatom a fóbiás félelmek és a vizualitás kapcsolatával foglalkozik. Célja feltárni a látással való kapcsolatát ennek a maladaptív és diszfunkcionális érzelemnek. Továbbá rájönni arra, hogyan is viszonyul egymáshoz a látás és a félelem érzetének kialakulása és miért van az, hogy egyes dolgok láttán valaki fóbiával reagál és messziről elkerüli a félelem tárgyát, más ugyanazt szépnek/vonzónak találja. A dolgozat első szakaszában részletesen taglaltam azokat a kapcsolódó elméleteket, melyek fontos szerepet töltenek be a kutatásom fő kérdéseinek megválaszolásában. Az észleléstől elindulva a vizuális érzékelésünkig. Ezt követően vizsgálom az észlelés kapcsán történő érzelmek kialakulását, majd a félelmet, és nagy alapossággal bontom ki a fóbia fogalmát. Az előzőekben leírt fogalmak egzakt pszichológiai és részben biológiai vizsgálata arra enged következtetni, hogy a vizuálisan megélt inger által generált érzelem rendkívül összetett és kimenetelében fontos szerepet játszanak az evolúciós/belénk kódolt reakciók, az idegrendszer félelemfeldolgozó pályái, a perceptuális és kognitív kategorizálás, a társadalom, amiben élünk, valamint a megélt tapasztalatok. Ezt az észrevételt egy online kérdőíves vizsgálattal támasztom alá. Kutatásom eredményeképpen elmondható, hogy az észlelés ad jelentést, értelmet, intenzitást az ingereknek, vagyis értelmezi azt múltbeli tapasztalatok alapján.