A Három színt ismerek a világon cím a Román Szocialista Köztársaság himnuszának első sorát idézi, a lírai én, egy gyerek hangjának fordításában. A három szín a történetben: a kék, a sárga és a piros, pontosabban Románia zászlajának három színe. Ennek a sorozatnak a képei érzéseket, a fizikai test emlékeit, feldolgozatlan párbeszédeket, családon belüli, de főként generációs konfliktusokat idéznek meg a poros hétköznapok paranoid filtereivel. A fotóimat évtizedek óta őrzött titkok és elfojtások mozgatják. Ezeket az érzéseket kezdtem el tudatosan használni a képkészítés során. Ennek legfontosabb része az volt, hogy át kellett adnom magam a fotónak. Engednem kellett, hogy a kép is rendezzen engem, nem pedig csak én a képeimet. A „Három színt ismerek a világon” fotósorozatommal egy olyan érzékeny talajra kerültem, ahol nem csak az emlékezetpolitikával, a történelemmel és a szüleim múltjával dolgozom, hanem a közös jelenünket vállalom fel. Mégpedig azt, hogy egy olyan rendszer, mint amilyen a Ceaușescu diktatúrája volt, milyen mély nyomokat hagy(ott) maga után, hogyan és miként képes a mai napig elválasztani és egymással szembe állítani olyan embereket, akik egyébként szeretik egymást. A sorozat fő konfliktusa lényegében a két generáció közötti szakadékban fogalmazódik meg: a szüleim generációja, akik Ceaușescu diktatúrájának időszakában jöttek a világra, majd a későbbiekben abban szocializálódtak - szembe állítva az én generációmmal, akik a rendszerváltás után születettünk.