A társadalom fejlődése folyamatosan új jelformák megjelenését hozta magával. A barlangrajzoktól kezdve a természetes és mesterséges nyelvekig vagy a művészetektől egészen a technológia generálta kódokig számos formában előfordulnak. Szakdolgozatom a klasszikus titkosírásról és jelhasználatról kíván összefoglaló képet adni. Célja kriptográfia különféle formai és strukturális megoldások lehetőségeinek és működésének bemutatása, a jelhasználat és a jelentés feltérképezése. A kutatás fő kérdéseként arra próbálok választ találni, hogy milyen fordulatok kellettek ahhoz, hogy a megszokott tipográfiai elemek elvonatkoztatott karakterekké váljanak? A dolgozat első szakaszában ismertetem a titkosírások elméletét és gyakorlatát, amelyek alapvető információkat szolgáltatnak a téma megértésében. Ezt követően részletesen bemutatom a rejtjelezés különféle módszereit. Ezen eljárások fontos szerepet töltenek be a dolgozatom céljainak megválaszolásában. A kutatásom eredményeképpen elmondható, hogy a középkor és kora újkor egyes szakaszaiban a rejtjeltervezők, azt gondolták, hogy az elvonatkoztatott karakterekkel történő titkosírások egy nehezebben feltörhető rendszert alkotnak, mint a mindenki által ismert számok vagy betűk rendszerei. Egyes metódusoknál ezen jelek felhasználásai valóban a biztonság előnyére szolgáltak, más módszereknél azonban csakis a bonyolultság hamis érzetét keltették.