A tudatos művészi felelősségvállalás széleskörű direkt és indirekt módon történő kiterjesztésének lehetőségeit és jó gyakorlatait vizsgálom az oktatásban, mint ökopedagógiát és az iskolán kívüli térben a participáció tekintetében. A participáció fogalmára és nemzetközi gyakorlatára térek ki, olyan példák elemzésén keresztül, melyekben a művész mint ötletgazda és facilitátor vállal szerepet, de a megvalósítást teljes mértékben a résztvevők végzik és ezáltal nagyban befolyásolják a produktum létrejöttét. Körvonalazom azt a jelenséget, amikor a művészet és ökopedagógia halmazainak metszete nem más, mint maga a művész, aki pedagógusi szerepben tűnik fel. Példaként említésre kerül pár olyan programterv is, melyek a dolgozatban megfogalmazott megfigyeléseket és konklúziókat koncentráltan tartalmazzák, és a hazai megvalósításra adaptáltak.