A szakdolgozatom előtanulmánya a mestermunkámnak, amelyben egy fiatal művészközösségnek tervezek kollektív lakhatást, ezért a dolgozatomban három különböző hazai példáját elemzem a közösségben élésnek. Először a falusi életet mutatom be, annak természetes szerveződését, hagyományait, eseményeit. Vizsgálom a falusi szokások közösségépítő szerepét, valamint azt is, hogy hogyan mutat utat a falu rendje az egyénnek. A falusi értékrendet mintának vevő Gödöllői Művésztelep életét kutattam a következőekben, hogyan, milyen indíttatásból alapult, és miért kiemelkedő a maga korában. Bemutatom, hogy ez a különc társaság hogyan élte hétköznapjait, milyen hatása volt a közösségben élésnek a művészi teljesítményre. Végül a Miskolci Kollektív Házról írok, ami a huszadik században egy egyedülálló közösségi életforma helyszíne volt. Az ide költöző fiatalok, leginkább építészek a szocializmusban létrehoztak egy olyan világot, ahol szakmailag együtt fejlődhettek, és ezen felül szabadon élhettek. A három együttélést vizsgálva közelebb kerültem az általam ideálisnak vélt közösség képéhez, ezt a tudásomat szervesen beépíthetem a mestermunkám tervezésébe.