Célom a tervezői felelősségvállalás kifejtése, az adaptivitás kulcsfontosságú szerepének megvilágításán keresztül. Fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, alkotásaink miként formálják, s idézik mindenkori kultúránkat. Azonban a design kulturális szemszögből való megközelítését immár nem a stílusjegyekben, mindinkább a tervezői attitűdben vélem felfedezni. Tanulmányom megszületésének kiindulópontja a tárgykultúránk nemzeti besorolása volt. Vajon beazonosítható egy tárgy egyetlen nemzet termékeként? Számos komponens játszik szerepet egy „nemzeti karakter” létrejöttében, külső és belső jelentéstartamának kódolásában. Ennek a bonyolult hálózatnak a kialakulására kerestem a választ Guy Julier által meghatározott designkultúra területein (domains of design culture) végighaladva. Kutatásom során a karakter kialakulásának fő meghatározóját a tervezőben, illetve annak tervezésmódszertanában fedeztem fel. A karakter születését a kontextusra való reflektálásból gyökereztetem, mely által az alkotás kulturálisan reprezentatív jelenséggé válhat. Minderre észlelési-feldolgozási mechanizmusként hivatkozok, rövidebb nevén adaptációra. Tervezői megoldásaként Victor Papanek funkció-komplexumának (function complex) segítségével párhuzamba vonom az adaptivitás hiányát az ebből adódó funkcionális hiányosságokkal. Dolgozatom konklúziójaként egy tervezői paradigmaváltásra hívom fel a figyelmet. A design felvirágoztatását és az innováció születését a helyes adaptációs képesség elsajátításában vélem felfedezni. Úgy gondolom, tervezői attitűdünk a felelős a sajátos karakter létrehozásáért.