Az anyaotthonok napjainkban az otthontalanná vált, bántalmazott kapcsolatból kilépő gyermekes édesanyákat befogadó és védelmező intézmények. Dolgozatomban az optimális otthon elméleti és térbeli kereteit kerestem, arra törekedve, hogy az anyaotthonok a lehető legjobban betölthessék feladatukat. Főként forrás elemzésen alapuló kutatómunkámat szakértőkkel készített interjúkkal egészítettem ki. Ezekből a beszélgetésekből számos építő jellegű, új meglátással gazdagodtam. Általánosságban elmondható, hogy az anyák az otthonba kerüléskor kontrollvesztéssel és önértékelési zavarokkal küzdenek, melyek meglátásom szerint szoros kapcsolatban állnak az intézményben sokszor érezhető kontroll és szabadság aránytalanságával. Az anyaotthon privát és közösségi tereinek eloszlása hatással van a családok szabályozására és ellenőrzésére. Továbbá megállapítottam, hogy önmagában az átmeneti otthonban tölthető fél-másfél év nem képes tartós megoldást nyújtani a családoknak, ezért szükséges, hogy az ellátórendszer hosszabb távon igénybe vehető kiléptető lakásokat kínáljon a családoknak. A támogatott, de önálló lakások motivációt és lehetőséget nyújtanak az anyáknak a továbblépéshez. Ugyanakkor a dolgozatomból az is kiderül, hogy mivel nincs megfelelő szociális-bérlakás rendszer – a lakáspiac jelenleg nem nyújt megfelelő alternatívákat – így az ellátórendszer csak javítani tudja a családok élethelyzetét, a tényleges megoldáshoz ezen túlmutató, lakáspiaci szinten történő beavatkozásra lenne szükség.