Szakdolgozatom az idővizualizáció látásközpontú pszichológiájára helyezi a hangsúlyt. Kutatásom célja, hogy feltárjam azokat a tényezőket, amelyek a vizualizált időre reflektálva indukálnak valamilyen hangulatot. Miként hat ránk az idő múlásának látványa és milyen percepciót társítunk hozzá? A válasz megszerzése érdekében olyan szakirodalmakat veszek alapul, amelyek az idő folyamatos jelenlétével kapcsolatos pszichológiára helyezik a hangsúlyt, középpontba helyezve az időmérés eszközeinek történelmét, az óra befolyásoló hatását, valamint az idő látványához igazodó külső és belső kényszerek kialakulását. Az elméleti kutatást participatív módszerekkel egészítettem ki, egy kérdőív és három általam megtartott workshop formájában. A kutatás eredményeképpen megállapítható, hogy az idő konstans figyelése feszültséget, diszkomfortérzetet és szorongást generál, melynek megértése lehetőséget kínál különböző, idővel kapcsolatos negatív érzetet feloldó metódusok megalkotására.