A dolgozat a különböző spontán, abból oldom meg, ami itt és most rendelkezésemre áll barkács-jellegű hozzáállások gondolkodásmódjának és eszközhasználatának műépítészetben való felbukkanását vizsgálja. Azt feltételezem, hogy a napjainkat meghatározó, kaotikusnak tűnő, rohamos sebességgel végbemenő globalizációs, hálózatosodási és technológiai folyamatok az építészeti eszköztárra is hatással vannak. Dolgozatomban a vélt vagy valós szükségességre megjelenő, a nyitottságot, töredékességet, befejezetlenséget az alkotás folyamatába tervezett módon integráló építészeti megoldásokat keresek, melyek az itt és most egyedülállóságának lenyomatát közvetítő spontán megoldások műépítészeti példáit valósítják meg. A kereséshez Umberto Eco „nyitott mű” koncepcióját használom fel.