Szakdolgozatom keretein belül olyan családokkal foglalkoztam, akik valamilyen okból elveszítették lakhatásukat és sürgős megoldásra szorulnak. Célom az volt, hogy a jelenlegi intézményi rendszer alapos megismerésével képet kapjak arról, hogy milyen lehetőségekkel rendelkeznek ma a bajbajutott családok, hová fordulhatnak segítségért és milyen támogatást kapnak az újrakezdéshez, az ellátórendszeren kívüli élethez. Fontosnak tartottam feltárni a magyarországi lakhatási válság és hajléktalanság történeti előzményeit, amely segít értelmezni a napjainkra kialakult helyzetet. Ismertettem a hajléktalanság pszichés következményeit, a diszkriminációt és identitásvesztés jelenségét. Megvizsgáltam a családok átmeneti otthonának intézményét, helyét a gyermekvédelmi rendszerben és a törvény által biztosított kereteket, valamint röviden ismertetem a szociális bérlakásrendszer hiányosságait és az otthonokra nehezedő terheket. Célom volt továbbá, hogy részekre bontsam és megértsem azt a komplex problémahalmazt, amely általában a családok átmeneti otthonba kerüléséért felelős. Felülvizsgálva a Gyermekvédelmi törvény definícióját, több fejezeten keresztül foglalkoztam a szülők szerepével, valamint igyekeztem alátámasztani azt a megállapításom, miszerint a családok minden tagja egyenlő mértékű figyelmet és gondoskodást érdemel. Foglalkoztam az ellátórendszerben nyújtott lelki segítségnyújtás kereteivel, a családi, szülői autonómia sérülése és a külső beavatkozás mértéke közti összefüggésekkel, valamint a hosszas intézményi tartózkodás hospitalizáló hatásával. Szakdolgozatom utolsó fejezeteiben pedig érintettem a kigondozás problémáját és a kikerülés utáni lehetőségeket.