Szakdolgozatomban az elmúlás művészeti gyakorlatával foglalkozom, pontosabban az elmúlással mint témával a képzőművészetben, az ehhez kapcsolódó, elmúlás- és időtudatos befogadói magatartásokkal, valamint kiállítási gyakorlattal. A mulandóság egy művészeti alkotás esetében fakadhat annak anyagából, vagy tudatos alkotói intencióból, de a véletlennek is szerepe lehet benne. Olyan folyamat az elmúlás, mely egyetlen alkotást sem kímél, azonban ennek felfogható időkeretbe való sűrítése – melyben az elmúlás nem csak szükségszerű velejárója egy alkotásnak, hanem téma és aktív gyakorlat is – kihívást jelent, mind befogadóként, mind intézményi perspektívából, hiszen alapvetően kérdőjelezi meg a klasszikus muzeológiai gyakorlatot (kiállítás, gyűjteményezés, stb). A mulandóság teoretikus jellegű körüljárása és annak kortárs művészeti gyakorlatban való példázása mellett kiemelt figyelmet szentelek az alkotásokat közvetítő médiumoknak, a kiállításoknak is. A kiállításokat a kritikai muzeológia tekintetében vizsgálom, mely több összefüggést is mutat a mulandóság tematizálásával. A kiállítás mint médium vizsgálatának beemelésével világossá teszem a múzeumi gyakorlat konceptuális és gyakorlati kihívásait az időkomponens tükrében.