Dolgozatomban a megújuló erőforrásokra alapuló decentralizált energiatermelést veszem potenciális következő energetikai paradigmaként. Ennek a lehetséges jövőképnek vizsgálom meg azt az aspektusát, hogy a nem központosított, megújuló, akár helyi energiaforrásokra épülő energiagazdálkodás, milyen urbanisztikai értelemben vett infrastrukturális átrendeződést jelent a centralizált rendszerhez képest. Számba veszem az új rendszer közvetlenül az energiatermeléshez kapcsolódó épített elemeit, azaz a termeléshez, tároláshoz, organizáláshoz szükséges objektumokat, illetve azt, hogy ezek hogyan kapcsolódnak a meglévő épített infrastruktúrához, emberi környezethez, esetleg hogyan formálják át azt. Felvetésem szerint ezek az elemek természetükből fakadóan közvetlenebb kapcsolatba kerülnek majd az emberi élettérrel, illetve jelentősebb kiterjedésűek lesznek, mint fosszilis vagy nukleáris (tehát centralizált) elődeik, ezért megtervezésük építészeti szemléletet igényel. Vizsgálatom tárgya, hogy miként integrálható egy energiagazdálkodáshoz kapcsolódó funkció egyéb, tipológiailag kevésbé specializált, hozzáférhetőbb, nem-indusztriális társadalmi tevékenységek, intézmények közé. Továbbá az érintett technológiai objektumok terjeszkedését illetően, hogyan kerülhető el a mezőgazdasági vagy természetes területek kizárólag energiatermelési céllal történő elfoglalása, hogyan segíthet ezen egy multifunkcionalitásra, integrációra törekvő tervezői szemlélet.