A közel négy évtizede tartó decentralizációs törekvések ellenére Franciaország kulturális élete még mindig erősen főváros-centrikus. Továbbra is él a mondás: ahhoz, hogy sikeres lehess, Párizsban kell kiállítanod. A metropoliszok dominanciája olyan körforgást eredményez, amelyben a művészek és a képzőművészeti iskolákból kikerülő diákok jelentős része elvándorol a kisebb városokból, üresen hagyva azok kulturális szcénáját. Hogyan változtathatnak ezen a helyzeten a független kulturális egyesületek? Dolgozatomban erre a kérdésre keresem a választ.