Minden ember egyedi és megismételhetetlen, tehát olyan, hogy „átlagember” a szó konkrét értelmében nem létezik. Mindenki a saját egyediségével színesíti az élet összességét és minden ember a képességei és lehetőségei szerint alakítja életét és teljesíti életfeladatát a Földön. Az emberiség életútjának célja a nehézségek felülmúlása és a lehetőségek kibontakozása mellett mindez megtapasztalása és megélése, aminek fontos szerepe van a kapcsolatok kialakulásában, a kötődésekben, az érzésekben és a tettekben. Egy társadalom emberiességének mércéje az, hogy hogyan bánik a szegénnyel, az időssel, a beteggel. Ehhez kapcsolódnak a memóriazavarral küzdők nehézségei is. Az adott helyzetben lévők egymás iránti igényeinek és szükségleteinek felismerése, kölcsönös elfogadása, támogatása kisimíthatja a zökkenőket és élhető, építő kapcsolatokat eredményezhet. Mindezzel könnyebbé tehető az az állapot, ami a mindennapi kihívásokkal teli élethez és a boldoguláshoz szükséges.