A térben elhelyezett tárgyak amellett, hogy ellátják a rendeltetésüket, beépülnek a társadalmi és kulturális környezetünkbe, ezzel annak szerves részévé és megformálójává válnak. Így tervezőként és felhasználóként egyaránt formáljuk a környezetünket, a tárgyakon keresztül információkat közlünk, jeleket készítünk, emellett saját szubjektumunk is megjelenik bennük. A termékek maguk nem beszélnek, de projekciós felületeket kínálnak a jelentés számára. Ez megkívánja az értelmezést. Fontos feltárni és megvizsgálni a tervező által alkotott tárgyak látható és nem látható jelentéstartalmát, figyelembe véve a produktumok jelentését, az anyagi és minőségi, valamint ergonómiai tulajdonságokat, a terméktől várt működést, az esztétikát, a kulturális sajátosságokat és a tárgy által közvetített emóciókat. Szakdolgozatom megírásával arra vállalkozom, hogy a klasszikus berendezési tárgyak lakótérben betöltött eredetét és szerepét vizsgálom a történelmi-kulturális háttér feltárásával és elemzésével. A kutatómunkám során többek közt arra keresem a választ, hogy az általam vizsgált bútortípusok eredeti tervezett funkciójukhoz képest milyen szerepet kapnak egy mai lakótérben. Feltételezésem szerint a klasszikus berendezési tárgyak lakótérben betöltött tervezett funkciójuk mára több esetben csak részben látja el eredeti szerepét. Az eredeti funkciók a társadalmi változásokkal korrelálva részben átalakultak, igazodva a folyamatosan változó felhasználói és kulturális igényekhez, életminőségekhez, ami összefüggésbe hozható a lakóterek használatának és az életmódnak a változásával.