Dolgozatomban a magashegyi menedék építés kultúrájának elméleti hátterét és gyakorlati módszereit vizsgálom, az ember és természet fenntartható kapcsolatának vonatkozásában. Szükségleteink minimumának megtapasztalása szemléletváltást indíthat el, ami alapvető szempontja a fenntartható életmódnak. Szerintem a magashegyi menedék - vadonban való ottlétre biztosít pihenőhelyet és éjjeli szállást minimális építészeti beavatkozással - megteremtheti ezt a fajta úgynevezett “tiszta” együttlétet ember és természet között, és ezt a vad természetben alkalmazott minimális életszükséglet attitűdöt visszaviheti az ember az urbánus környezetbe is. Feltételezésemet olyan magashegyi menedékek esettanulmányain keresztül igazolom, amelyek az elmúlt években bejárták a nemzetközi építészeti szaksajtóját -médiát és szándékukban újító és példaértékű megoldásokat tartalmaznak. Célom, hogy megvizsgáljam a lehetőségét annak, hogy az építészet által milyen módszerekkel hangsúlyozhatnánk a természetben való létet. Úgy gondolom, hogy azok az elvek, amelyek hitelesek a hegyvidéken, alkalmazhatóak az épített környezetben is.