Az autonómia az utóbbi időben az oktatás egyik kiemelten fontos kompetencia területévé vált abból adódóan, hogy napjainkban a tartalmi tudásról átkerült a fókusz a készségbeli tudásra, és már nem az számít, hogy mit tud egy tanuló, hanem az, hogy mire képes, s azt hogyan tudja elérni. Az önszabályozott tanulás pedig olyan más tényezőkkel áll szoros kapcsolatban, mint a motiváció és a kreativitás, amely – egymásra oda-vissza ható természetű – hármas egység a művészeti oktatás területén egyesül, illetve érvényesül csak igazán. Éppen ezért szakdolgozatom célja annak kutatása, hogy miért is különösen fontos a tanulói autonómia támogatása a művészeti oktatás területén, hogyan működik jelenleg, milyen tényezők akadályozzák a folyamatot, illetve hogyan működhetne mindez még hatékonyabban ideális körülmények között, mind pszichológiai, mind módszertani oldalról megközelítve a kérdést.