Kutatásomban olyan közép-európai régióban alkotó nőművészek munkásságát vizsgálom, akik a hetvenes-nyolcvanas évekbeli gyakorlatukban agresszív és radikális gesztusokkal lépnek fel, védekezési mechanizmust alkalmazva a fájdalom és a női lét kiszolgáltatottságának megélése ellen, és egy meglehetősen maszkulin művészeti közegben próbálják felülírni az egyenlőtlen, alárendelt női tapasztalatot. Célom a magyar neoavantgárd nőművészek munkásságának vizsgálata a nemzetközi, hasonló művészi nyelvezetet alkalmazó életművek kontextusában.