élet [e] főnév -et [ë] v. (régies) éltet [e v. ë], -e [e] v. (régies) élte [e] (rendsz. csak egyes számban)

Vmely élő szervezetnek, főleg embernek a létezési formája, ill. ennek tartalma:

Az az idő, amely alatt vki élt v. még élni fog. Hosszú, rövid élet; az élet alkonya ¬; az élet hajnalán ¬; az élet dele ¬ v. vki életének dele; élete fogytáig; az élet tavaszán ¬; az élet reggele ¬; élete virágjában; vkinek az élete lefolyik, lepereg; egész életében; életében először; soha életében; egész életére kihat; egész életére szóló; egész életére nyomorék marad; örök életére; életét leéli, tölti; életét befejezi, bevégzi; életét végzi.  Elhull a virág, eliramlik az élet. (Petőfi Sándor) Az életet már megjártam. | Többnyire csak gyalog jártam. (Arany János) Az élet az nagyon rövid, | de, jaj, oly lassan múlik el. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Az az idő, időtartam, ameddig vmely tárgy a rendeltetésének megfelelő formában létezik. Ennek a játéknak se lesz hosszú az élete ennyi gyerek közt.  A gőzhajók sem igen tudják, meddig haladnak még. Csak nap-nap az életük. (Tömörkény István)

Definíciók forrása: A magyar nyelv értelmező szótára