A reborn babák szilikonból készített, élethű újszülöttek vagy csecsemők, amelyek gyűjtésére az elmúlt évek során globális szubkultúra épült. A hobbinak Magyarországon is népes követőtábora van, több helyi babakészítő mesterrel. A jelenség természetéből adódóan fikció és valóság határai gyakran elmosódnak, és a gyűjtők egyfajta anya-szerepbe kerülnek. A dokumentumfilm 4 interjún keresztül enged bepillantást a magyar reborn babás közösség életébe, a résztvevők belső és a külvilággal való esetleges konfliktusaiba.
A közösség életét közel három éve követem, részt vettem babakiállításokon, képbe kerültem a magyar készítőkkel, az alapanyagokkal kapcsolatban, megfigyelőként jelen vagyok a legnagyobb, mintegy 500 fős, zárt facebook-csoportban, ahol elsősorban a "szülők" posztolják a képeiket, ruhákat cserélgetnek, megosztják egymással a tapasztalataikat. Mivel viszonylag zárt világról van szó, ahová az általános gyanakvás miatt nehéz bekerülni, a kutatást sem direkt kérdőíves formában, hanem bejegyzések formájában végeztem. A kérdéseimre viszonylag sokan válaszoltak, mintegy ötven reakció érkezett, néha komoly, személyes traumákat is megosztottak velem és a közösséggel. Ezek képezték a szakdolgozatom elsődleges tapasztalati anyagát, illetve a mestermunka kiindulópontjaként szolgáltak. A filmhez a zárt Facebook-csoport tagjai közül kerestem szereplőket, igyekezve különböző karaktereket találni. A téma érzékenysége miatt az interjúk kérdéseit Horváth Viktória pszichológussal beszéltem át, és ő készítette az interjúkat is; jómagam operatőrként voltam jelen.