A nők sokáig nem vehettek részt a művészeti oktatásban, de ez a 19. század végén és a 20. század elején megváltozott. Több új lehetőség nyílt előttük, így a képzőművészet és az iparművészet területére is bekerülhettek és hatással lehettek a választott terület alakulására. (Petri 2021) Szakdolgozatomban azt kutatom, hogy mi tette lehetővé ezt a jelenséget, illetve milyen segítő és hátráltató tényezőkkel kerültek szembe azok a nők, akik erre az útra léptek. Az iparművészeten belül külön kitérek az ötvösségre - amely a legkevésbé nőies szakmának számított – és két ugyanabban az évtizedben induló itthoni és külföldi alkotó életpályáján keresztül tanulmányozom a szakmai körülményeket a 20. század első felében. Emellett fontosnak tartom, hogy felmérjem a kortárs közeget és a nők jelenlegi helyzetét a fémműves szakmában, vajon hol tartunk ebben a folyamatban. Ahhoz, hogy minél tisztább képet kapjak a helyzetről és összehasonlíthatóak legyenek az előző századi és mostani körülmények, jelenleg is a fémműves szakmában tevékenykedő többségében női és néhány férfi alkotót és hallgatót kérdeztem a tapasztalataikról.