Szakdolgozatomban a betűk változásait, történetét mutatom be korai példáktól, történeti stádiumokon keresztül a kortárs tervekig, elsősorban a kézírás vonalvezetéséből eredeztethető formai hatások fontosságára koncentrálva. Az írott kommunikáció legalapvetőbb módja a kézírás, amely a betűtervezés szempontjából napjainkig meghatározó tényező, de hatása a tervezés demokratizálódásával arányosan csökkenni látszik. Emellett a nyugati kultúrában az elmúlt évek tendenciája a kézírás tanításának, valamint jelentőségének fokozatos csökkenése, ami megkérdőjelezheti a kézírás formáinak relevanciáját a jövő betűtervezése szempontjából. Dolgozatom legfontosabb témájaként ennek a folyamatnak a kutatását tűztem ki, felhozva történeti példákat új írásrendszerek fejlesztésére tett kísérletekkel, valamint olyan kortárs példákat elemezve, amelyek a klasszikus rendszerrel tudatosan szembemennek gyógyászati, pedagógia, esztétikai vagy egyéb megfontolások alapján. A dolgozatban arra a kérdésre keresem a választ, hogy milyen irányba változtathatja a kézírás háttérbe szorulása a digitális betűtervezés további alakulását, valamint a felhasználói igényeket, egyáltalán változtat-e rajta ez a folyamat, vagy a változás már régen megtörtént.