Szakdolgozatomban három animációs alkotást vizsgálok, melyek a tündérmesékből vagy a hitvilágból merítenek ihletet. A forrásanyag háromféle megközelítési módját mutatom be: az alapanyag pontos követését a jelképek forrására tett utalással, a jelképek eredeti rendeltetésük szerinti felhasználását egy új történethez, és egy alapanyagától meglehetősen eltérő filmet. Kísérletet teszek továbbá az adaptált történetek lélektani hátterének felderítésére, és megvizsgálom, az adaptálás során bekövetkező vizuális és narratív változtatások után megállja-e még a helyét az eredeti történet efféle magyarázata. Elemzett filmek: a Magyar Népmesék sorozat Az égig érő fa című epizódja, a Kells titka című ír, és A hercegnő és a béka című amerikai egészestés film.