A 19. század elejétől a 20. század második felére a várostervezés megváltozik. Az utópiákban az építészek a tervezés eszközeivel akarják leküzdeni a folyamatosan fejlődő városokban jelentkező problémákat. Én ebben a dolgozatban azt vizsgálom, hogy mik a városfejlesztés főbb irányvonalai hogyan és mennyiben teljesülnek a kor valóságában. Ezen belül főként azt, hogy milyen szociológiai és építészeti változások történnek az 1950-70-es évek között fejlesztett új ipari városokban és fővárosi lakótelepeken a rendszerváltás előtti Magyarországon. Konklúziómat Dunaújváros, Salgótarján és a fővárosi Újpalotai lakótelep elemzésére alapozom.