Létezik ‘populista építészet’? Mi a különbség ‘populáris’ és ‘populista’ között az építészet szempontjából? Hogyan tudja felhasználni egy populista rezsim a politika eszközeit a fizikai környezetben? Ezekre a kérdésekre a Nemzeti Hauszmann Program és a Liget Budapest Projekt példáján keresztül keresem a választ. Először a témához kapcsolódó kultúrakritikai és eszmetörténeti munkákat dolgozok fel (Adorno, Jameson, Foster, Reckwitz), majd politológiai alapot adok a kutatásnak (Csillag és Szelényi, Mudde és Rovira, Szűcs). Az építészetelméleti kérdéseket először a ‘populáris’ és ‘populista’ jelzők viszonyán keresztül közelítem meg (Gans, Shamiyeh, Scott Brown, Frampton). A két építészeti beruházás tárgyalásához különböző szempontokat választottam. Míg a Nemzeti Hauszmann Programot a hatalmi reprezentáció és az örökségvédelem oldaláról közelítem meg, a Liget Budapest Projektben a közönségigény problémáját, az építészeti ikonok jelenségét, a muzeológiai és az ökológiai megfontolásokat vizsgálom. Az összegzésben a beruházások jövőjével és azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy miként valósulhattak volna meg a tárgyalt épületek, ha Magyarországot ma nem jobboldali populista Kormány irányítaná.