Szakdolgozatomban a tárgyak emberre gyakorolt reflexív hatását vizsgálom, erősen koncentrálva az öregkori, kognitív zavarral küzdő személy olyan tárgyaira, amelyek betegsége következtében hangsúlyos szerepet kaptak, s e folyamat felidézte élete emlékképeit. Az így keletkezett nosztalgikus állapot alapján arra keresem a választ, hogy a tárgyak objektív valóságán túl az emlékképek irányíthatják-e egy demens öntudatát és cselekvését, egyszóval emlékeztetik-e arra, ki és mi is ő valójában? Az identitás megőrzésének akadályait leküzdő személy képes-e jelenben a múlt darabjait, önéletrajzi tapasztalásait továbbadni a jövő énjének? A kérdés, amelyre a választ keresem: a tárgyak valóban rólunk mesélnek?