A szakdolgozatom fókuszában a budai polgárváros második világháború után kialakult sajátos építészeti helyzete áll. Az újjáépítés során felmerült rekonstrukciós dilemmákat párhuzamba állítom a várnegyed történetiségével, igazolva a kortárs épületek jogosultságát a műemlékváros szövetében. A foghíjbeépítéseket három városképi kategóriában elemzem a korszak műemlékvédelmi irányelvei alapján. Az épületek elemzéséből kiderül, hogy egységes szabályrendszer nem minden esetben alkalmazható, ezektől való esetleges eltéréssel is történelmi környezetüket tiszteletben tartó, nemzetközi színvonalú épületek születtek.