A szakdolgozat a Sound Design dramaturgiai hatáskörét vizsgálja a kortárs filmekben, azon belül is azt, hogy miként képes túlmutatni az audiovizuális műfaj az érzékszervi korlátain. A dramaturgiai módszertan Michel Chion terminológiáján alapszik. Az audiovizuális korlátok felállítását követően az öt emberi érzékszerv, mint a látás, hallás, ízérzékelés, szaglás, tapintás hierarchikus rendszerezését bővíti plusz két komponenssel, a testérzettel és az egyensúly-érzettel. A korlátok áthágását, a Szinesztetikus Sound Design-nal, a keresztmodális érzékeléssel és a haptikusságnak a reprezentálásával támasztja alá. A kutatás eredményeképp bizonyosságot nyer az, hogy mindazok ellenére, hogy nincs még a mai napig erre megfelelő terminológia, mégis érdemes a filmkészítőknek ezen területtel foglalkozni, hogy mélyebb rétegekben legyenek képesek bevonni a nagyérdeműt az elkészült produktum.