A nosztalgia természetéről, diskurzusának történetéről írok szakdolgozatomban. Kísérletet teszek arra, hogy bemutassam a szerepét a múltban és a jelenben: mennyiben atavisztikus emberi alapérzés és hogyan „uralja” napjainkat, hogyan kerül kölcsönhatásba – öngerjesztő folyamatként - a technológiai fejlődéssel. Igyekszem rávilágítani számos belső ellentmondására, paradox természetére: a nosztalgia lehet kártékony és gyümölcsöző; mély, az embert felemésztő fájdalom és tét nélküli játék; eszköze a háború kezdeményezésének és befejezésének; közösséget összekovácsoló erő és fejet a homokba temető menekülés a fenyegető jelenből. A jelenség elemzéséhez történeti, irodalmi, filmes példákat hívok segítségül.