Szakdolgozatomban a poszthumanizmus elméleti keretrendszerére támaszkodva vizsgálom a kortárs popzene vizuális produktumaiban megjelenő újszerű esztétikai stratégiákat, melyet két előadó, Arca és Grimes munkásságán keresztül tárok fel. Az alkotói megnyilvánulások mentén arra keresem a választ, hogy a hibridizáció hogyan definiálható a populáris kultúrában.