Mindenkiben él egy kép a lakótelepekről. Aki soha sem tapasztalta meg ezt a világot az jellemzően negatívan tekint ezekre a házakra, lakásokra, életre, környezetre, de gyakran még a lakóik is. Egy kívülálló, idegen számára a telep sűrű útvesztő, ahol a házak többnyire szürke, nyers, komor, hasábok, amik monoton módon ismétlődnek és elnyelik az individuumot. De mit jelent azoknak, akik például itt nőttek fel? Úgy gondolom valós képet csak az ott élők szemüvegén keresztül kaphatunk. Dolgozatom mintaterületének az egyik fővárosi peremkerület lakótelepét választottam. A fókuszban álló újpalotai lakótelepnél a tervezők eredeti célja egy élhető, új városrész megteremtése volt, amely egyesíti a vidék és a város előnyeit. A nagyívű városépítészeti elképzelés végül hiányosan, alkuk árán született meg és az évek folyamán több szempontból hátrányos helyzetbe került. Kutatásom során az újpalotai lakótelep lakosain keresztül kívánom megismerni a lakótelepi épített környezet és a társadalom viszonyát. Vajon egy fél évszázados koncepció, eszme megvalósult elemei hogyan tudja kiszolgálni jelenlegi polgárait, a 21. századi ember igényeit?