Ellened erődömből kilovagolnék, téged seregeimmel bevennélek és vonzó ábrázatodra zászlót tűznék, lábadra könnyű bilincseket tennék, hogy bárhol jársz, lássa minden nő; becsületes harcban legyőztelek, az enyém lettél örökön. Másszor, mikor hadba indulok ellened, oh várfalaim ostromló férfi, titkon vágyom, nagyon vágyom, hogy te győzz le engem, hogy végre cicomás aranytrónomra ülj és viselt koronám fejedre tehessem. Fészked vagyok, téged meleg öllel várlak, sebeidet bekötözöm, éhes gyomrod megtöltöm, téged gyermekként felemellek, karjaimban megnyugtatlak, kalandjaid meghallgatom, sikereid megdicsérem, kudarcaid nem ítélem, szívedben reményt gyújtok, szeretetemmel megpakollak és végül szívem otthonából újra hadba engedlek téged legkedvesebb hős királyom. Közel nyolc év alatt felhalmozott párkapcsolati tragédiák, csalódások és tévedések után elérkezettnek éreztem a pillanatot, hogy felülvizsgáljam az elmúlt kapcsolódási kísérleteimet a másik nemhez. A képek által egy saját kapcsolati mitológiát hoztam létre, amelyben a férfiak nem egyéni karakterek, hanem allegorikus alakok és én magam is inkább performerként jelenek meg, a volt párkapcsolataimat megjelenítő képeken.