A számtalan képek halmazában próbáljuk megtalálni az igazság mérföldköveit, de régmúlt idők érzékeivel próbálkozunk. A mindennapok egyneműségét átszövik az információk kaotikus hálói, melyekben a valós és a hamis információk egyaránt keringenek. A fotográfia által közvetített, irányított nézőpont jelrendszerére és annak értelmezési mechanikájára próbálok rájönni. A fényképek értelmét nem a tárgyukba feledkezve, hanem a működésükön keresztül kellene definiálnunk. A fényképek ábrázolása az objektivitás illúziója ellenére is megfejtést igényel. A megfejtés technikája pedig tanulható és elsajátítható. Manuális eszközökkel hoztam létre látványokat melyek megtévesztik a nézőt a visszafejtés igénye érdekében, illetve melyek az irányított nézőpont stratégiáját használva önmagáról a jelenségről szólnak. Az emberi testet használom elsődleges referencia forrásnak a képek dekódolásához.