Az elmúlt évszázadokban a mese meghatározása és a mesélési szokások is változtak. A szabadon mesélés gyereknevelésben betöltött hangsúlyos szerepe azonban örökérvényű. Jelen tanulmány arra keresi a választ, hogy melyek azok a történetvázak, amelyek alapul szolgálhatnak a meseszövéshez, mit lenne érdemes átörökíteni a hagyományos mesemondásból, illetve vizsgálja a mese és a szóbeliség viszonyát. A dolgozat második része a mai mesélési szokásokat, a szülő illetve a gyerekek meséléshez való viszonyát, valamint egy esetleges mesélést segítő eszköz fogyasztói, felhasználói, befogadói igényeket felmérő kérdőíves kutatást és annak eredményeit mutatja be.