Az animációs film mint projektív felület címmel írt szakdolgozatomban azt a kérdést kutattam mint animációs alkotó, hogy hogyan jön létre a befogadás aktusában az a közeg, amelyben a néző már a saját történetét szövögeti tovább a fejében. A jelenséget részben a pszichoanalitikus filmelmélet segítségével közelítettem meg. A szakirodalmat olvasva arra a megállapításra jutottam, hogy a műélvezet egy kreatív alkotói folyamat, amelyet ugyan a műalkotás idéz elő, de a néző saját élményanyagával elvegyülve újabb és újabb történeteket szül. A vizsgálatnak fontos része még a tetszik-nem tetszik válaszok kialakulásának körülménye. Végül az animációs filmre vetítve próbáltam a szakirodalmat érvényesíteni, és azt a következtetést vontam le, hogy a személyes történeteken keresztül tud igazán létrejönni az a közeg, amely alkalmassá válik a nézői projekció megszületésére.