Az irodalmi múzeumok különös sajátsága, hogy rendkívüli módon hatja át őket a művész kultusza. Ez a jelenség a Petőfi Irodalmi Múzeumot megnyitása óta jellemzi. Múzeumi gyakorlatát meghatározza a relikviák bemutatása. A történelmi jelentőségű személyek és művészek személyes tárgyainak kiállítási tárggyá válása talán az irodalmi múzeum intézménytípusában a leginkább nyomon követhető. Emiatt helyzete nagyon specifikus a információs technológiával egyre jobban elárasztott kortárs társadalomban. Szakdolgozatom fő kérdésfelvetése az, hogy milyen módon befolyásolja a látogatói tapasztalatot az emléktárgy-kiállításba integrált újmédia. A relikviáknak, egy nemzeti hős vagy művész személyes tárgyainak muzealizálódása számos kérdést vet fel a múzeummal kapcsolatban. A múzeum az emlékezés helyévé válik, kultikus beállítódást kényszerít a látogatóra, nem pedig az irodalmi művek intenzív és átélhető megtapasztalására fekteti a hangsúlyt. Kutatásomban azt teszem elemzés tárgyává, hogy hogyan teszi átélhetővé a digitális médiumok, az interaktív eszközök és a participáción alapuló múzeumi modell alkalmazása a művészi produktumot, és hogy hogyan érzékenyíti az efféle eszközök integrációja a látogatót az életműre fókuszálva.