A valóságról alkotott képünk a tudomány aktuális álláspontja szerint formálódik. Az optikai szerkezetek alkalmazása egy láthatatlan világot tesznek elérhetővé, melyek látásunk korlátozott képességeit leküzdve változtatnak a realitásról kialakuló ismereteinken. Ezen képek, a mediális változások és a referencia hiánya ellenére alapjául szolgálnak a világunk analizálásának, és ösztönöznek újabb képek előállítására. Szakdolgozatom gyújtópontjába a képalkotás a valósághoz fűződő viszonyának vizsgálatát helyeztem a vizuális művészet aspektusából, melyek a látásunk során bekövetkező, tökéletesnek hitt percepció folyamatának felülvizsgálatára késztetnek.