A dokumentumfilm társadalmi felelősségéből adódóan az alkotói attitűd mindenféleképpen igényli a körültekintő, etikus és tudatos hozzáállást, amit sokszor erő és tudás hiányában nem tud kielégítően ellátni. Ez nem az alkotók személyes kudarca, sokkal inkább a szakmai segítség és a közösségi műhelymunka hiányából fakadó anomália. Kutatásaim révén körvonalazódó meglátásom szerint, ha dokumentumfilmet készítünk elengedhetetlen az adott témát történelmi, szociális, antropológiai és társadalmi konteksztusában is szemlélnünk, amihez nem minden esetben elegendő egy ember szakmai tapasztalata és tudása. Mindenféleképpen érdemes szociológusokkal, pszichológusokkal és más szakmákban jártas emberekkel együttműködni ahhoz, hogy filmünk releváns képet mutasson az ábrázolt témáról. Ez az összekapcsolódás nemcsak a dokumentumfilm területén, hanem az egyéb -a dokumentumfilmhez kapcsolódni tudó- foglalkozások számára is jövedelmező lehet. A filmtörténet során találunk néhány olyan alkotást, ami nem spórolta meg ezt a közös munkát és az ebből fakadó pozitív eredmény jól látható. Hipotézisem szerint egy stúdió, egy intézmény, vagy egy önszerveződő csoport, ami a dokumentumfilm készítők és az ábrázolt személyek gondozására, illetve a szakmai (pl. szociológusok, pszichológusok, antropológusok, történészek stb.) kapcsolódások organizálására összpontosítana, jövedelmező lehetne mind a dokumentumfilm, mind a hozzá kapcsolódó szakmák számára.