Bár a modern ember úgy tekint vissza primitív elődjére, mint egy állapotra, melyet ő már meghaladott, félreismerhetetlen párhuzamok fedezhetők fel a törzsi és a civilizált ember szokásai között. Az ékszerviselés és készítés szokása akkor kezdte jellemezni az embert, amikor már anatómiailag és intellektuálisan is elérte azt a fejlettséget, amivel ma is rendelkezik. Az ékszer ugyanannyira kötődik az emberi lélekhez, amennyire a testhez. Ebből kifolyólag remek terep az emberi természet és az ősi beidegződések vizsgálatára.